Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

61

,,Világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne aludjam a’ halálban, világosítsd meg az én szÖA^et- nekemet Uram , én Istenem világosítsd meg setét- ségemet.“ a) — Nem lehet elegendőképpen tsudál- ni, hogy midőn egy illy meg világosodott Próféta annyira fél, fohászkodik, és imádkozik Zsoltárainak nagyobb részében, mi olly keveset félünk, hogy elménk setétsége — a’ világnak tévelygése, — és az Ördög intselkedései által rósz útra ne vezettessünk ?!

ii. £

Az Akai’atnak tőkélletlenségéről.

1. A’ hit által tudjuk, hogy nem elég a’keresztényi kötelességünknek tudása j azoknak be tel- lyesitésére , minthogy ez egészen a’ Pelagianusi tévelygő hit lenne , a’ melly eredetét a’ tiszta Zsidó hitből vette. — Már felyebb meg mondatott , hogy ezen balvélekedés egészért megrOníaná a’ keresztény Reménységet, és ez áz a’ tévelygés, mellyel Sz. Pál olly nyomosán ostromol Leveleiben. Akármiképpen, légyen az elme üteg világosítva a’ keresztény-igazságnak parantsolatjai felöl, még se fogja azokat telyesiteni, ha az akaratnak nem lesz hathatós ereje a’malasztnak foganatossága által, a’ mellyel az Isten senkinek se tartozik , és tőle nem is minden embernek adatik.

1. Midőn a’ földet el borította a’ tévelygéseknek , és bűnöknek özöne, ki választott magának az Úr Isten a’ többi közziil egy népet, hogyr azt a’ maga szolgálatára fel szentelje , a’ mellynek kedvéért temérdek tsudákat tett , adván annak egy szent törvényt , mellyben világosan foglaltattak mind azon jóságos t9elekedetek, mellyeknak köveb) ibid is. 5.