Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
62 »**0 «"intésére , — és mind azon roszak, mellyeknek eltá- voztatására köleleztetett, melly különös malasztot Sz. Dávid ezen igékkel magasztalja: „Nem tseleke- dett így semmi nemzetséggel, és az ö Ítéletét nem jelentette meg azoknak.“ a) De mivel ez a’ nép el bízta magát a’ maga akaratjanak erejében , azt vélvén , hogy más segítségre nem legyen szüksége a’ jónak mivelésére , és a’ gonosznak el kerülésére, mint a’ mellyet a’ törvényben talál; az Isten meg akarván aztat ezen el - bizakodott vakmerő hiedelemért büntetni, meg hagyta aztat az ö vakságában , és szivének megátalkodott gonoszságában , melly aztat annakutánna minden roszra, es gyakran a’ bálványozásra is vitte — Végtére meg mutatja az Apostol * hogy ezen el bizakodásnak büntetéséül, meg átkozta, és a’ maga színe elöl számkivetette légyen ezen kedves , és olly igen apolgatott népét, és inkább akara magának egy új népet a’ bálványozó, és minden bűnöknek undokságaiban el merült Pogányok közül választani. 3. Melly véletlen, és irtóztató büntetés által Sz. Ágoston , és Tamásnak jegyzések szerént, értésekre akarta az Isten az embereknek adni, melly erőtlen, gyarló, és rósz az embernek akaratja, melly szükséges légyen neki annak meg jobbítására és erősítésére a’ Malaszt és mennyire gyűlöli, és el nem tűrheti az embernek a’ maga erejébe való el bízását. — Innét az ollyan Vakmerő, a’ ki illy szomorú példák, és büntesések után bizodalmát olly gyenge, és romlott fundamentomra, a’ miilyen az emberi szív, akarja építeni, és a’ ki nem akarja magával el hitetni , a’ bizodalomnak a’ malaszt hathatóságában leendő helyheztetésének szükségét; méltán meg érdemli a’ boldogtalan Zsidó Népnek szomorú sorsát, hogy tudniillik , meg hagyattasson a) Zsolt. 14. 20.
