Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
S3 II. fi. Miképpen van a’ maga - esmérete szükségképpen öszve kötve a’ Kereszt. Reménységgel. 1. Elébb mondatott, és továbbá bővebben meg is fog mutattatni, hogy a’ keresztény Reménység tökélletesen az isteni Irgalmasságon, és az Isten, és emberek közt való meg békéltető közbenjárónak az Ur Jésus Kristusnak érdemein vagyon fundál- va. Ennek következéséül midőn az Istennek könyörülő irgalmasságát említjük , szükségképpen nem kételkedhetünk az embeii gyarlóságoknak, és bűnöknek léteiéről is. — A* ki az Isten és emberek közt való közbenjárónak szükség léteiéről szóll, már előre fel teszi az emberek felöl, hogy vétkeztek, és bűneik által el váltak legyen az Istentől, méltatlanná tévén azok által magokat, hogy minden közbenjáró nélkül tsak magoktól járulhassanak az Istenhez. — Az Isten másokhoz is, és nem tsak az ügyefogyott bünösökhez szokott jóságával viseb tetni, valamint azt valójában meg bizonyította, az Angyalai, és az ártatlan emberek eránt; azonban irgalmasságat egyedül tsak a’ bűnös ügyefogottak eránt gyakorolhatja. — Az Angyaloknak, és az embereknek nem volt szükségek az ártatlanságnak állapotjában közbenjáróra, a’ ki által az Istenhez folyamodhassanak, minthogy bűnösök nem lévén f következendöképen nem lévén az Istennek ellenségei, nem volt nékiek szükséges közbenjáró se. — Egv igaz jó keresztény tehát nem építheti kereszt. Reménységét az isteni irgalmasságra , és a’ Kristus Jésus érdemeire a’ nélkül, hogy egyszersmind töredelmesen , és igazán meg ne vallaná a’ maga gyarlóságait, nyomorúságait, tökélletlenségét, és az isteni kegyelemre való méltatlanságát. a. Ezen igazságok olly szorosan egybe vannak kaptsolva , és olly el kerülhetetlen szükséges tudni azokat, hogy szent Pál aztat egész három Leve-
