Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
jek mene Jésus a' tenger szilién, dea’ helyett, hogy ennek szemlélése felbátorította volna őket, félelmeket még inkább nevelte. Az éjjeli setétség miatt Kristus Jésust meg nem esmérhetvén étet Ké- sertetnek lenni gondoltak, azért ijedtségekben nagyon kiáltottak. — Éppen illyen állapotban vannak azok, a’ kikről itten említés tétetik. Meg nem szűnik őket a’szélvész háborgatni, kik a’külömbféle belső indulatok áltál ide *s tova hányattatnak , mindenkori nyughatatlanságban, és rettegésben lévén a’ fenyegetőző hajó törés miatt. Ha Kristus Jésus, a’ leg nagyobb veszedelemben meg jelen nékiek, az a’ gondolat, mellynek meg kellene őket bátorítani, és vigasztalni, sokszor tsak neveli bennek a’ rettegést , és nyughatatlanságot, mert elméjeknek se- tétsége , és lelkeknek meg háborodása akadályoztatja őket Jésust maga valósága szerént voltaképpen meg esmerni, és azért étet egy rémitő tüneménynek lenni tartják. Nem látják azt, hogy ö a’ „leg tökélletesebb jóság, és minden tudományt felül haladó Szeretet“ a) a' ki mindenkor kész a’ leg nagyobb veszedelmekből is őket ki szabadítani. — Ok nem képzelnek benne egyebet kegyetlenségnél , és boszúálló birónál , mint a’ ki tsak azért szállott volna le Menyekből hozzájok, hogy nekiek a’ halálos , és örökre el kárhoztató Sententiát ki mondja, és kivesse. .— Egy szóval, egy olly szemfény vesztés, melly őket akadályoztatja Kristus Jésust meg esmerni, minthogy ö egészen más , mintsem azt képzelik magoknak, és az a’ Világ Idvezítöjé- röl általok formait balvélekedés az, melly bennek ápolgatja , és neveli a’bizodalmatlanságot, nyuglia- tatlanságot, és rettegést. 5. Azonban, a’ mi őket méltán meg rettenthetné , az az ő kevés bizodalmok lehetne annak jó48 *) Effe. 3. 19.
