Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

49

ságába, a’ ki maga felöl azt mondja :“ „hogy az ember fia üdvezileni jött azt, a mi elveszett volt“

b) és „nem szükség az egésségeseknek az Orvos, hanem a betegeknek, c) — O azt rendeli: „hogy jó Ítéletben legyünk az Úr felöl, és szivünk egy- ügyüségében keressük ötét , mert meg találtatik azoktól, a’kik nem kísértik ötét, meg jelenik pedig azoknak a’ kik ö benne hisznek.“ d) Mellyböl nyilván látjuk, hogy a’helyett, hogy minket eszeskedésünk által félénké akarna tenni, inkább fel bátorit— Azok tehát, a’ kik szüntelen rettegésben, bizodal- matlanságban és az isteni jósághoz illetlen balvélekedésben vannak, untalan töpi’enkedvén, ellene igen vétkeznek. — Az Israelitáknak szünet nélkül való bizodalmatlanságok a’ pusztában vala fö oka az Isten haragjának, mellyre az ö kedves népe ellen gerjedett, a' mint az írás bizonyítja, mondván : az okáért meg hallá az Úr, és el halasztá, és tűz gerjedt fel Jakóbra, és harag szállá Israelre, mert nem hittek az Istenbe és nem bíztak az ö szabaditásába.

a) — O békességgel tűrt el ezen népében több más nekünk nagyobbaknak tetszhető vétkeket, de bizo- dalmatlanságökat semmiképpen el nem szenvedhette , a’ mint is azt nyilván keményen meg büntette.

6. At Istenbe való bizodalmatlanság valójában nem latszik másonnét eredni, mint azon balvéleke- désböl, hogy az Istennek nintsen elegendő hatalma , minden el múlt , jelen való, és leendő roszakat meg orvosolni, akár milyenek légyenek azok, a’ mellyis igen vétkes hitetlenség, — Vagy pedig onnét, hogy ha nem is kételkedik az ember az ö leg nagyobb hatalmáról, melly áltál minden rosztol meg szabadíthatna , de még is kétli, hogy anyira való

a) Mait. 18. 11. b) ibid, c) Bóltseskönyr, i.i.s. d) Zsolt. 17. *5- 22>

D