Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
45 Az Istenhez való bizodalmatlanság a’ Sz. Atyáknak ítélete szerént egy neme a’ bálványimádásnak. í. Már régi ideje, hogy le döntettek, a’ fából, köböl faragott és értzböl öntetett bálványok , és a’ Pogány Istenek templomai elrontattak, és el pusztítattak, azonban ezen Miveszközqkböl készített bálványok helyébe az Ördög más lelki bálványokat állított fel. — A' Keresztények, Sz. Ágoston, és Bernárd szerént, kik az Istent másképp képzelik magoknak , mint a’ miilyen valóságosan , és a’ kik annak valóságáról tévelygésen gondolkodnak, azok szivekben bálványt faragnak, és az igaz Isten helyébe hamisat helyheztetnek. „Formant sibi idolum pro Deo.“ — Azok, kik elmerülvén a’ gonoszságoknak undokságában, az Istent tsak jónak, és nem egyszersmind igaznak is képzelik magoknak. Kik azt reményük, hogyr gonoszságokat, az Isten, és Anya- szentegyház Parantsolatainak által hágásában bátrán űzvén, az Istentől meg nem bűntetteinek, bálványt állítanak fel szívekben, és az igaz Isten helyett, hamisat imádnak, minthogy az igaz Istenről egészen máskép kell gondolkodnunk: — Mert ámbár ö vég- hetetlen jó, azért még is véghetetlen igaz is, ha bár meg is mulatja, melly igen ki menthetetlen az ö irgalmassága azok eránt, a’ kik hozzá igazán meg térnek , elhagyván gonoszságokat, azért mégis lehetetlen néki meg nem éreztetni azokkal igazságának engesztelhetetlen súllyát, kik meg maradnak gonoszságoknak otsmányságában. 2. lie ellenben azok is , a’ kik szüntelen há- borgattatnak a’ bizodalmatlanság, és félénkség állal, a’ kik az Istent mint kegyetlen — tsak a’szoros igazságot engesztelhetetlenül követő Bírónak tekintik, mintha legkissebb hibát se botsátna meg, nem különbben keménykedvén a' büntetésben , mintha tsak alkalmatosságot keresne cl yeszitni az embereket, IV. §. ,
