Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

42

♦»94«

ra nézve, szüntelen aggódásban, és reménység nélkül való nyughatatlanságban élne, ki mondaná azt, bogy a’mint egy jó fiúhoz illik, úgy bánik az Anyával ? Lehetne e’ az illyen fiúról azon magával való cl hitetést feltenni, hogy ö szerentsés, a’ kinek ollyan Attya vagyon, holott ahoz, mint idegenhez viseltetik, azzal tsak nem úgy bánván, mint egy rabszolga az Urával ? — Hogy biztathatja magát tehát égy Keresztény, hogy az Istenhez igaz jó fiúi indú- lattal vagyon, ha meg nem nyugszik egy olly Atyának gondoskodásában , és szeretetében , ha a' magára való gondviselést annak jóságára nem bizza, reménylvén, hogy az neki megtartja, és még öreg- biti szent malasztját ugyan azon irgalmassága által, a’ mellyböl neki azt adni méltóztatott, ötét a’ Ke- resztségneli szentsége , és Istenfiává való fogadása által maga fiainak rangjába helyheztetvén ? — Az a’ tulajdonja a’ Keresztényi bizodalomnak , hogy úgy viseltessen az Istenhez, mint annak igaz fia. És innét igen nehéz el hinni, hogy egy ollyas Keresztény, a’ ki illyen indúlattal nintsen, sőt inkább aggódásokban, félelemben, és szüntelen való uyug- hatatlanságokban reménység nélkül él, nem bízván az isteni jóságba, igazán meg lenne arról győződve , hogy nagy szcrentséjének kelletik azt tartania, hogy az Isten neki mennyei Attya, és hogy ö annak házában, melly az ö Anyaszentegyháza , nem mint idegen , vagy rabszolga, hanem mint fiainak egyike lakozik.

m. 5.

A' gonosz lelkeknek és nem a’ Keresztény lelkeknek tulajdona hinni, és nem reményíeni.

1. A’ Hit, és Reménység olly szorosan öszve vannak kötve, hogy a’ Sz. írásban gyakran a’ Hit a’ Reménység, és viszontag a’ Reménység a’ Hit helyett vétetödik, és a’ hijános Reménység, vagy