Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

neink által meg érdemlett isteni igazságból folyó kemény Ítéletnek sullyát, — bogy még Menyekben is, a’ hol ötét magának jobbjára ültette, ötét a’ mi közbenjárónknak, Főpapunknak, engesztelő Áldozatunknak, és szószóllónknak lenni rendelte, hogy mindenkor, és minden ínségeinkben az ö közben- vetése által szabadon járulhassunk szent thronusához, az ö szent Malasztjainak megnyeréséért------Melly igazságokat elhitetheti e’ magával valamelly Keresztény a’ nélkül, hogy egyszersmind szíve a’ bizodalomnak , és Istenhez való szeretetnek édes érzékenységétől által nem hatódnék ? avagy nem kelletik e’ egy ollyannak magát, mint leg utálatosabb háladatlan, és leg irtóztatóbb gonosz teremtésnek tartani, a’ ki se bizodalommal se szeretettel az Istenhez viseltetni nem akarna, ki neki olly tetemes bizonyság jeleit adta Menyei jóságának, hogy azok véghetetlenül felül haladnák mind az emberek, mind az Angyalok’ értelmeket?

4. Hlyen fel bonthatatlan szövetség az , melly által a’ Kér, Hit, Reménység, és Szeretet egymáshoz szorosan tsatoltatik, a’ mellyiknek egyike a’ másikából származik. — Az pedig éppen úgy történik, mintha a’ természeti, és polgári éleiben, (mellyben a’ lelki életet jól lehet példázni) valamelly ember , a' ki embpri hittel, a’ mint Sz. Ágoston mondja, kezdené hinni, hogy az a’ kit Attyának esmer lenni, igen gazdag, és nagy tekintetben hely- heztetett fö ember lévén, neki minden féle világi javakat adhat, és mégis ezen Attyát a’ kitől már olly sok jót vett, és jövendőben is minden jót reményi, nem szeretné, és mégis jó és háladó fiúnak tartatná. Ki nem látná itten a’ dolognak méltatlanságát, és ezen indulatoknak egymással való meg egyeztethetlenségét ? — Ila pedig egy olly fiú meg nem nyugodna egy olly jó Atyának róla való gon-r doskodásában , és szükségeinek kipótolását annak jóságától nem tsak nem várná, hanem inkább azok^

4«