Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
4o 3. Azért ne merészeljük azt egymástól el választani, a’ mit az Űr egybe kaptsolt, t. i. a’ Hitet, Reménységet és Szeretetet. — Nem elég egyedül , hogy tsak hidjük Szent Religiónknak titkait, és mind azt, a’ mit az Embereknek Idvezitésekért tett az Úr Isten , minthogy ezen egyedül való hit szűkölködhetnék az Istenbe való bizodalom és hozzá tartozó Szeretet nélkül, hanem inkább „meg kell esmérnünk , és hinnünk az Istennek hozzánk A aló Szeretetét “ a) Hinnünk kell eleven , és erős bizodalommal , hogy ö a’ hozzánk vonszó jóságából, és irgalmasságából egy örökké való szeretettel szeretett bennünket b), hogy a’ mi hivatalunk Halasztja által, melly- ben sok Millió embereket és egész Nemzeteket nem méltóztatott részesítni, meg szabadított minket a’ setétség hatalmából , és által vitt légyen az ö szerelmes Fiának országába, — hogy minket maga fiaivá, szerelmes Fiának, és Mátkájának az Anyaszent- egyháznak tagjaivá tett -— hogy ö nekünk Mennyei Atyánk, és hogy azon szeretettel szeret bennünket fogadott fiait, mellyel az ö egyetlen egy Fiat , a’ kivel szorosan meg egyesülvén az ö titkos szent testének részévé váltunk, és ö is bennünk, mint a’ mennyei ditsöségének örökkévaló Örököseiben vagyon. Hinnünk kell tovább egész bizodalommal, hogy ezen ditsöségének általunk leendő meg érdemlésére a’ szent Fiát e’ földre küldötte , aztat, hívövén a’ bűnt, minden emberi nyomorúságok ala vetvén— és hogy a’ határt nem esmerö szeretetéből az emberekhez, — a’ menyben boldogult telkeknek örök álmélkodásokra ,— ezen szerelmes fiának életét a’ leg nagyobb kínok , és betstelenségek közt fel áldozta, melly szent életnek egy pertzentetje be- tsesebb az egész emberi nemzetnek természeti életénél — hogy érettünk vele meg éreztette a’ büa) Sz. Ján. I. 4.16. b) Jer. 31, 34»
