Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
megmutaltatolt. Nec Amor sine spe a). — „A’Hit, melly az istenes életnek, és keresztényi tökélletes- ségnek törzsöké ,” úgy adatott nekünk hogy az a’ reménylendö dolgoknak állatja legyen b) , és hogy azokat szemünk eleibe mint láthatóképpen terjesz- sze. — „Az Istenhez járulónak, nem tsak hinni kell, hogy vagyon Isten, (egy leg tökélletesebb, követ- kezendöképpen mindenek felett szeretetre méltó valóság); hanem még aztis ,,hogy az ötét keresőknek megfizetője légyen c)” a’ kik tudnillik ötét kívánják , és szeretik — és hogy minek utánna gya- korlották — és ezen szarándok életnek minden nyomorúságaiban , és késérteteiben, mellyek tsak rövid ideig soktak tartani, meg mutatták volna az ö hit — reménység — és szeretet jeket, az ö isteni szent jóságától, és igazságától meg fogják a' nékik ígért szent Koronát nyerni, és azért úgy mond Sz. Pál „nem szégyenli az Isten Istenjeknek hivatattni, mert várost készít nekik d). 3. Melly utolsó igék különös figyelmet érdemlenek. — Az Isten az Apostolnak böltselkedése szerént, szégyenlene Isteneknek neveztetni az igaz- jó keresztényeknek, ha őket isteni módon meg nem jutalmazhatná, ha nékik nem készített volna menyei várost egy az ö jóságához, és Felséges hatalmához, méltó boldogságot, örökévaló országot, melly- hez képest a’ világnak valamennyi roppant birodalmai tsak annyi tekintetet érdemelnek, mint egy mákszem. — „És azért meg híván titeket az Űr Isten a’ Kereszténységre, meg adta nékteli, úgymond Sz. Pál, a’höltsességnek , és a’ jelenésnek lelkét az ö isméretiben, a’ti sziveiteknek megvilágo- sitotta szemeit, hogy tudjátok mi legyen az ö hiva- taljának reménysége és mitsoda gazdagsága az ö Öröksége ditsöségeinek a’ Szentekben, e) 3 9 a) S. August. Euch, c, g. b) Zsid. íi.t. cjlbid. 11. 6. d) Z*id- ii. i6. e) Etfe. i. »7.
