Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
gesen álmélkodva tekéntenénk a’ nélkül, hogy azt valaki különösen maga hasznára is fordítaná. 6. Az Apostolok se mulasztották el az isteni Ígéreteket mind azon keresztény Hívekre , a kiknek írtak, vagy a’ kiknek prédikáltak, alkalmaztatni, és őket arra tanítani, hogy azokat magokra alkalmaztassák. Azért mondja az Apostolok fejedelme minden Híveknek: ,,Az Isten hivott minket az ö ditsöségé- vel, és erejével, ki által fölötte nagy, és drágalatos ígéreteket ajándékozott nékünk, hogy ezek által részesek legyetek az isteni természetben, el tá- voztatván e’ világon való kívánságnak meg rothadá' sat a) ” ,,A’ minden kegyelemnek Istene pedig, a’ ki minket az ö örökké való ditsöségére hivott a’ Kris- tus Jésusban, titeket, a’kik egy kévéssé szenvedtek, tekélletesekké teszen, meg erősít, és meg vastagit b).” — Midőn még Pogányok lévén Kristus nélkül voltatok , idegenek valátok az Israel nyájaskodá- sátol, és jövevények a’ szövetségekben, az ígéret felöl nem lévén reménységtek, és Isten nélkül voltatok e’ t'ilágon. Most pedig a’ Kristus Jésusba tik, kik valaha távul voltatok, közel lőttetek , a’ Kristus vére által. Az okáértmárnemvagytok vendégek , és jövevények, hanem a’ szentek polgár tarsai vagytok, és az Isten háza népei. ,,Mi pedig Atyámfiái Isáák szerént az Istennek fiai vagyunk c).” „Nékünk pedig hálákat kell adnunk az Istennek ti érettetek, Atyámfiái! az Istennek szerelmesé, hogy az Isten titeket választott légyen első zsengéjéül az idves- ségre a’ leieknek meg szentelésében és az Igazságnak meg szentelésében es az Igazságnak hitében , mellyre titeket hivott is a’ mi Evangéliumunk áltál a mi Urunk Jésns Kristus ditsöségének el vételére, a’ ki szeretett minket, és örök vigasztalást adott, 272 a) Péter 13. 4. b) Effess, 5. 14. 13. etc, etc. c) Pál. Ga. lat. 4. 28. /
