Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
♦♦»9m« sen az embereknek, hanem különösen kinek kinek adattak. A’ közönségesen tett ígéretek nem telyesittelhetnek máskép, mint ha azok a' Reménység által egy emberre különösen alkalmaztatnak , melly különös alkalmaztatás nélkül ezen ígéretek senkit se illetnének, és haszontalanok lennének , mint hogy azokkal senki, mint magáéival , és ötét illetőkkel nem élhetne, és azokat nem hozza tartozóknak lenni gondolná. — Kinek használnának mind azon szép ígéretek, vragy is boldogságnak szerei, mellyek az írásban mind az Istennek az ö választottaihoz való szeretetéxe, és gondjára, mind pedig azon meg betsülhetetlen ajándékokra nézve foglaltatnak, mellyekkel mind ezen, mind a’más világon kívánja őket megáldani? Mire használnának mind ezek, ha ezen ígéreteket senki se merné különösen magára alkalmaztatni azon szín alatt, hogy senki se bizonyos tökélletesen arról, ha val- lyon a’ választottaknak számába tartozik e'vagy sem ? Már pedig Valamint ezen bizonytalanság minden emberre, közönségesen az igazán választottakra nézve is valóságos, úgy ezen okból, mind azon nagy Ígéreteknek is minden emberre különösen híjába valóknak, és haszontalanoknak kellene lenni, a’ mi mindazonáltal lehetetlen, mert az Apostol ellenkezőt tanít, mondván: „Valamik meg írattak, a' mi tanúságunkra Írattak, hogy a békességes tűrés által, és az írások vigasztalása által reménységünk legyen a).” Már pedig initsoda békességes tűrést, vigasztalást Vagy erőt indíthatnak bennünk az ollyan Ígéretek, mellyeket tsak közönségesen tekéntünk a’ nélkül, hogy azokat mérészlené kiki magára különösen érteni, és alkalmaztatni ? Miilyen haszna lenne az ollyan orvosságnak, a’ mellyet valamelly híres orvos javasolna, ha annak foganatos erejét tsak közönsé271 a) Kom, i£. 4-
