Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
eB lészen, Be bízzatok, én meg győztem e’ világot érettem , és ti érettetek a).” Kiis végtére az ö mennyei ^ittyához azon isteni Imádságban , mellyben mind magáért, mind pedig azokért, a’ kiket Szent Attya néki atyafiságába ajánlott, könyörögve eképpen fohászkodik. „Atyám, most pedig hozzád megyek, és ezeket szóllom a’világon, hogy az én örömöm tellyes légyen ö bennek b).” A’ Sz. Apostolok, a’ kik mesterektől illyen oktatást vettek, azt a’ Hívek közt is ki terjeszteni fáradhatatlanul igyekeztek, azt Leveleiknek fö tárgyául választván. 2. Az első keresztények pedig, a’ kiknek az Apostolok szüntelen ajánlották a’ lelki békességet és vigasságot, sokkal nagyobb sanyarúságokban, és késértésekben voltak. Akkor még szörnyű nagyok valának az Üldözések, kegyetlenségek, vérontások, és a’ dühösködö ellenség soha meg nem szűnt a’ halálnak leg iszonyúbb nemeivel fenyegetőzni. Azomban, nem kell hinnünk , hogy a’ Hívek , kik az Anyaszentegyháznak kezdetekor éltének, egészen tökélletesek voltak, es meg tántorítatlan vitézi erővel bírtak. Mivel nyilván kitetszik az Apostolok Leveleiből, melly igen sok gyarlók, és tökélletlenek voltak légyen közülök, a’ kik gyakran gyarlóságok miatt hiteknek meg tagadása, és az örökké való Idvezségeknek, leg- többnyire pedig azon isteni Malasztnak: hogy t. i. Mártírok lehessenek — elvesztése veszedelmében forogtak; — a’ melly malaszt legnagyobb kegyelem, a’ mit az Isten a’ leg erősebb hitü, és leg tökéletesebb keresztényeknek adhat. — És nodia ki voltak a’ legnagyobb késérteteknek téve , az Apostolok még is meg tiltották nékiek a’ lelki háborodást és szívnek tsüggedését, keményen meg parantsolván : „hogy szorongatásokban az Istenhez folyamodjaa) Sz. Ján. 16. 33. b) ibid. 17. 13.
