Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
ségbe ejtök, hanem igen kemény dorgálok, és meg seethe tök lévén , másokat nagyon gyötörhettek volna, ö azonban az helyett, hogy az által meg sértődött , és kétségbe esett volna, azon igékből tsak nagyobb alkalmatosságot nyert magának még mélyebb ineg alázására , és az Istenhez való bizodalmának nagyobb meg erősítésére, mondván: Ügy van Uram, de még is meg engedtetik, hogy a* kölykök, (a’ mellyeknek rangjaba én méltán szám- laltatom) ehessenek a’ morzsalékokból, mellyek le hullanak az ö urok asztaláról: Mellyre felelvén ál- mélkodva Jésus, monda nékie : O! aszszony nagy a te hited, légyen neked, a’ mint akarod. Az Úr Jésusnak ezen álmélkodása nekünk nagy tanításunkra szolgálhat. Ebből t. i. azt tanuljuk, hogy a’ mi reménységünk sokszor a’ leg nagyobb akadályok által ostromoltatik, hogy maga az Isten az ö böltsességének titkos okaiból, azt a’ leg keményebb próbálásokra teszi , azonban nem hogy az meg erötlenitessen , hanem hogy ezen akadályok által öregbüljön, hogy annál ditsöségesebb légyen az Istenre való nézve , és annál méltóbb az ö tetszésére , és jutalmára. „Azért tűrd el fiam az Isten látogatását , ragaszkodjál az Istenhez , és tűrj , hogy nevelkedjék utoljára a’ te életed, mindent, a' mi reád botsájtatik végy fel. Hidj az Istennek, és fel vészen téged11 a). 4. Nagy sereg tolakodva gyülekezvén Jésus- hoz , hogy hallhatná az ö tanítását, hé mene egy nap estvefelé a’ hajóba az ö tanitványival, hogy állal menne a’ tengernek által ellenébe. Történe azonban, hogy el aludnék, és íme nagy indulat lön e’ tengeren, úgy hogy a’ hajótska el borittatnék a’ haboktól. Erre a' tanitványi meg ijedvén, és II 3 2Ő() *) Jésw» Sirák. 2. 3. 4. 6,
