Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

meg háborodván, ötét fel kőitek mondván neki < Mester nem gondolsz e’ vele , hogy el veszünk t kiknek felel Jésus : Miért vagytok félénkek, még sints e’ hitetek ? — Melly szavakat magunkra is értvén , tehát hogy a’ mi hitünk , és reménységünk ollyan legyen, a’ mint azt az Úr Jésus kívánja, és hogy azon dorgálásra érdemessé ne tegyük magunkat, a’ miilyennel Kristus Urunk tanitványit illeti, szükséges , hogy reménységünk semmin meg ne induljon, meg ne háborodjon, és semmitől meg ne tsüggedjen. Szükséges, hogy se a’ szeleknek dü- hössége, avagy a’ szélvész, se a’ hajónak tö- redékenysége , vagy az aztat tsapdosó, és már már el boriló habok, sem pedig azúr Jésus Krisfusnak aluvása, reménységünknek álhatatosságát, és erősségét meg ne gyengítse. A’ belső veszélyekben, midőn az emberektől, sött mag az Úr Jésus Kristus részéről, a’ ki könyörgésünkre semmit se tetszik ügyelni, egész kétségbe esésig el hagyatva lenni látszatunk, tartsuk meg szivünket, a’ leg nagyobb békességben, és az Istennek jóságába, és Ígéreteibe Való bizodalomban. Alhatatosan maradjunk meg ezen állapotban, és gondolatokban, a’ szerént intézvén minden tselekedeteinket, még a’ zűrzavar el múlik, tápláljuk, és erősítsük reménységünket mind-azok által, inellyek azt leg inkább vitatni látszatnak, egy szóval: reményljünk még maga a’ reménység ellen is. A’ hitnek az érdeme abban áll , hogy hidjünk minden akadályok, és hitünkéi fontosán ellenkezni látszatott állítások ellen is. A’ reménységnek érdemét hasonlóképen egy olly tán- toríthatlan álhatatosság teszi. — Az Isten azt kívánja , hogy telyesen bizzunk mindég az ö szavába, szivünk együgyüségével engedelmeskedjünk a’ benne hinni, és reményleni parantsoló rendeléseinek, és hogy nem figyelmezvén, az elménkbe akár mi- némü képen ötlö nehézségekre, semmit se eszes- kedjünk a keresztény Ilit, és Reménység dolgában.

260