Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

módját, és az által meg adván Istennek az ö ditso- ségét, a’ kinek a’ véghetetlen hatalma, és böltse- sége számtalan meg foghatatlan módokat ád a leg ellenkezöbb dolgoknak is meg egyeztetésére , és véghez vitelére; tehát éppen ezen okból ditsérte, és magasztalta maga az Úr Isten az ö bitét, és reménységét, ötét a’Hívek sokasága bit jek, és reménységek attyának, és példájának tévén. Mert ezek úgy mond Sz. Pál Apostol: „azért írattak, hogy mi az ö bitének és reménységének kővetői, és az isteni áldásnak, és Ígéretnek örökösi lehessünk” a).

3. Miért magasztalta, és tsudálta maga Jésus Krístus a’ kánánai aszszonynak hitét, és bizodalmát ? Mert valamint Ábrahám a’ reménység ellen is a’ reménység által hitt, nem látván első tekéntetre egyebet, mint minden némü okot a’ kétségbe e- sésre. — Idegen földről és pogány nemzetből való lévén, egy hoszszú útnak eredett, hogy fel találhassa Jésust, a' kinek színe előtt a’ földre lábaihoz borulván, ö hozzá esedezve kiáltozott, és Jésus Kristus, a’ ki a’ többieket olly nagy kegyességgel fogadta , ötét tsak egy szóval se méltóztatott illetni, O azonban folytatta rimankodásait, és az Apostolok is meg indulván könyörgésén esedeztek érette 1 és ö még se vett Kristus Űrünk szájából -egyebet ezen szomoritó , és kétségbe ejthető válasznál ; Nem küldettem, hanem tsak az Israel házának el veszett juhaihoz, és nem az idegenekhez : A' szegény aszszony azonban a’ helyett, hogy kétségbe esnék, követte Jésust kettöztetvén sóhajtásait, könyörgéseit , és kiáltásait; azonban Jésus még mindég érzéketlennek látszatott lenni, az ö buzgó esedezé- seire , még mindég irgalmatlan könyörgéseire, ezen szavakkal illette: Nem jo el venni a bak kényeiét, és az ebeknek vetni; melly szavak nem tsak kéta58

a) Rom. 4. Zsid. 11.