Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
256 Vili. j. A' Reménységnek nevekedni, és erősödni kell a' veszedelmeknek, és akadályoknak nagysága által. 1. Az már ugyan magában sok, ha a’ Remény" ségünk a' nagy veszedelmekben tántoritatlanúl ma" rád , és meg nem gyengül: Azonban még se e-lég mind azoknak be telj esítésére, a’mit az írás egy keresztény Reménységtől kíván. Ennek értelme szerént minden nagy akadálynak új indító oknak kell lenni a’ reménységre úgy, hogy mennél nagyobb a’ veszedelem , a’ reménységnek annál jobban kell vastagodni , és erősödni. Mert miilyen nagy érdem lenne az, ha tsak akkor reménylenénk, midőn kész a’ segedelmünk, és semmi ellent nem áll reménységünknek? Ellenben annál ditsöségesebb do.og reményleni, midőn egyebet veszedelemnél , és leg nehezebb akadályoknál nem látunk. — Az Izraelitáknak , a’kiknek bizodalmatlanságok annyiszor bun- tettetett a’pusztában, emberi módon tekéntvén, mindenkor volt okok panaszolkodni, minthogy minden nélkül szűkölködtek, semmit sem reménylhetvén természetesen, hanem tsak tsuda által Az ö büntetések az Apostol mondása szerént a’ mi tanításunk a). Féljünk azért, hogy hasonló hitetlenségbe, és bizodalmatlanságba ne essünk, midőn tetszeni fog az Istennek , hitünk , és reménységünknek erősségét a’ leg keményebb próbálásokra tenni. Az efféle próbáknak még tökéletesebben meg kell erősíteni bennünket a’ reménységben, és szükséges, hogy mennél kevesebb segedelmet, vigasztalást, és reménységet latunk a’magunk , ember társaink, sölt első tekéntetre maga az Isten részéről is, a’ ki halasztani szokta némellykor segétségét, és minket meg nem latszatik hallgatni, annal nagyobb bátorai Zsid. 4. s.
