Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
255 ’,Ha a’ halál árnyéka közepet járok, nem félek a' gonoszoktól, mert terelem vágj. — Az ellenségeim törekedve igyekeznek meg fosztani engem reménységemtől , a* mellyben minden erősségem helyhez- tetik , el akarják velem hitetni, hogy senki se szabadíthat meg kezeikből, mondván : Az Isten el hitta ötét, kergessétek, és fogjátok meg ötét. Isten ne távozzál el tőlem , én Istenem tekénts segétsé- gemre , boritassanak be gyalázattal , és szégyennel , a’ kik gonoszt keresnek nékem, én pedig mindenkor bízom, és minden ditséretidet öregbítem, az én szám hirdeti a’ te igazságodat, egész nap a’ te szabaditásodat, midőn meg szégyenülnek, és meg pirulnak, a’ kik gonoszt keresnek nékem; — meddig akartok még pusztítani engem a’ leg drágább kintsemtől, és gyengeségemmel a'veszedelem idejében meddig akartok viszsza élni ellenem ? meddig rohantok az emberre mint egy meg hajlott falra, és el dűlt sövényre , meg ölitek ti azt mindnyájan. Mind az által én lelkem, engedgj az Istennek , mert ö tőle vagyon az én békességes tűrésem. Mert ö én Istenem, és én Idvezitöm , én segétöm, el nem költözöm. Az Istenben az én szabadulásom, és ditsöségem , én segétségemnek Istene, és az én reménységem az Istenben vagyon.” a) Eképpen bátorítja magát, és éleszti bizodalmát Sz. David a' íeg nagyobb veszedelmeknek tekéntetére, távol lévén , hogy azoknak nagysága, vagy maga természeti erőtlensége miatt el tsüggedne ; mert „valamik meg írattak , a' mi tanúságunkra Írattak , hogy a’ békességes tűrés által, és az írások vigasztalása által reménységünk legyen” b). a) Zsolt. 70. 12. — 61. 4, etc. b) Horn, 15. 4.
