Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
»»»St« nak mondása szerént: „nem is jóság hanem gonoszság” a) és az Istennek véghetetlen jósága közt lehet tenni? a’ ki nem tsak meg engedi, hanem nyilván parantsolja is , hogy telyes bizodalmánkat benne vessük, a' ki olly külömbféle módon bizonyossá tesz arról minket, hogy senkit, a’ ki egész végig benne bizik, el nem hágy, a’ ki azt rendeli, hogy reménységünknek gyarapitásán igyekezzünk, hogy az napról napra elevenebb , és erősebb legyen , kész akarlva bizodalmunhat bizonyos határok közé nem szorítván , a’ ki nyilván mondja, hogy mennél nagyobb lesz az ő jóságába a’ mi bizodalmunk, annál kellemetesebbek leszünk előtte. Mind ezek nein oda tzéloznak e’ világosan, hogy a’ keresztény Reménységnek semmi kétséget nem kell meg engedni, és hogy soha nem szabad kész akartva kételkedni az örökké való idvességröl. e. Az írás, a’ melly egy részről tiltja a’ tökéi— lctes, és egy átáljában való hitelességet, és bizonvos- lételt az örökké való idvezülésrö! , más részről mindenütt parantsolja , hogy az Istenbe , mint az igaz békességnek , vigasztalásnak , Örömnek, és lelki erőnek kútfejébe erősen bizzunk. Innét, ha a’ Reménységnek meg nem adjuk ezen hathatósságot , és ditsőséget , tehát akkor tagadni fogjuk az egész Sz. írásnak, és a’ Sz. Léleknek tekéntetét, igazságát, és hitelességét, mind azon ígéreteket, és vigasztalásokat , mellyek a’ Sz. írásban a’ keresztényi Reménységhez kaptsoltatnak, merő hijaba való beszédnek . és hazug szó szaporításnak lenni tartván. Azért szükséges, hogy az írás, és az igazság értelme szerént a’ keresztény Reménység egyenesen az örök életnek jutalmára törekedjen. Mert miképpen tölthetné be szivünket békességgel, örömmel? hogy vigasztalhatna, erősít2oo a) Matt. 7. íj.
