Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
liomályosotlása , félelme, unalma, és Ízetlensége gyakran szükséges az erköltsi jóságoknak éresztésé- re. Az Isten azt azon jónak tükélletesitésére, és érösitésére szolgáltatja, a’ mi bennünk meg fogant, és hogy bennünket a’ vétektől , az el bizakodástol, és magunknak való hivságos tetszésünktől meg oltalmazzon , hogy minket egész halálunkig meg tai'- tson a’ magunk meg vetésében , és magunktól való irtózásban, a’ szakadatlan alázatosságban gyarlóságunk, és meg vesztegetett természetünk tekénteté- re ; mint hogy az efféle szomorú állapotunkban el nem mellőzhetjük, hogy be ne hassunk visgálodá- sunkkal szivünknek leg titkosabb rejtekeibe. Sokan, kik az Istennek igazán és hiven több esztendőknek el forgása alatt szolgálták, meg késértetvén magoknak nagyra tartásokkal, a’ fel fuvalkodas áltál lelkeket el vesztették volna, ha mind azon keserűségek , lelki haborodások, és szörnyű késértetések által kénszerittctvén , áltál nem látták volna, hogy annyi sok esztendők múl va is nem egyébbel gyarlóságnál , roszaságnál, meg romlottságnál, és hogy még mindég kéntelenek magokat őrizni magoktól. — Ezen szivekre ható fájdalmas probáltatasok nélkül soha világosan meg nem fogták, se elevenen nem érzették volna; mellyéktelenségeket kész a’leg jobb erköltsü ember is el követni, ha az Isten tsak egy néhány kevés szempillantásokra is el fordítja tőle kegyes ortzájat, Ezen tekéntetböl sikeres a’ keresztény Reménységnek vigasztalása, és meg erősítése azokra nézve, kik a’fent meg irt szomorú állapotban keseregnek, meg győzvén őket arról, hogy attól nem kelletik olly felettébb félniek, mint hogy az Isten azt olly nagy javunkra szokta tériteni. 8. Láttuk már felyebb, hogy maga az Úr Jésus Kristus is akart minden ki telhető módon részesülni az illyen keserves állapotban, gyakran meg háborit- tatván, az unalomtól, lankadtságtól, félelemtől, szomorúságtól annyira el fogattatván, hogy halállal •2jÓ:
