Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

ereje — nints olly álhatatosság, és vitézi bátorság, melly el ne tsüggedne, és magát meg ne adná.

6. Van még egy más nemű szenvedés is, mel- ]yet nem kevesebbé nehéz el tűrni; ez az a’ belső gyötrelem, a’ mellyben, a’ keresztény lelki állapot- jára nézve sinlödik, mellyben helyheztetvén, lelkében lankadtságot, unalmat, kedvetlenséget, rettegése- ket.aggódásokat, tapogatózó vakoskodást, habzó kétségeskedést, kietlen pusztaságot, tévelygést, és a’ leg veszedelmesebb késértéseket nagy meg háborodással érez. Az efféle belső keserves állapot gyakran fájdalmasabb , mint a' leg nagyobb testi kinok ; melly némellykor próbálás gyanánt vétethetik ; melly által t. i. az Isten némelly lelkeknek tisztulását akarja eszközleni, némellykor pedig igaz büntetésül botsájta- tik hüségteíenségünkéi’t. — Azonban légyen az bár próbálás, a’ vagy ostorozás, mindenkor még is reményleni kell. Akár melly állapotban legyünk, az örökké való igazság arra kötelez minket, hogy az Istennek irgalmasságához futva folyamodjunk, az ö véghetetleri jóságába, a’ leg nagyobb méltatlanságunk ellen is erősen bízván. Ez idvességünkre el kerülhetellenül szükséges. Azért tehát belsöképen akár melly fájdalmasan szenvedünk , erösitsük meg magunkat a' reménységben, az Istent telyes szivünkből szeretvén hidjük keresztény módon, hogy tőle viszontag mi is szerettetünk , és engedelmeskedjünk az ö parantsolatainak.

7. Egy folyvást tartó lelki békességes tsendesség, még veszedelmesebb lenne. Egy olly állapotot ki nem tartana lelkünk a’ nélkül , hogy örökre el ne veszne, a’ mint már azt felyebb meg mutattuk. A’ napnak jól tévő melege szükséges a’ virágoknak, és cyümöltsnek termesztésére, de ha a’ napnak sütő heve nem mérsékeltetik az éjjelnek hivessége által, el hervasztja , és el fönnyasztja azokat, minek előtte meg érnének. Azért a’ léleknek némellykori be

245