Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

a’ te haragod, és időt rendelj nékem, mellyben meg emlékezzél rólam a). Valójában nem érhet íel úgy mond Sz. Ágoston : egy örökké való nyugodalommal, gyönyörűséggel, és ditsöséggel egyéb egy örökké tarló fáradozásnál, sanyarúságnál, és szenvedésnél: Mind azt, a’ mi valahára el múlhat, tartson az.bar akár melly felettébb hoszszú ideig, nem tsakkevésre , úgy mond tovább ezen Sz. Atya , hanem éppen semmire se kell betsülni ahoz képest, a’ minek soha nem lesz vége. — Olvassuk a’ leg nagyobb Mártitoknak leg hitelesebben fel jegyzett tetteiben, hogy mindnyájan efféle elmélkedésekkel éltek bátorságok, és bizodalmaknak fen tartására, és élesztősére. — Ezen tsipdesö vas fogók , és más kínzó szerszámok, mellyekkel szaggatjátok, és tsigázzátok testünket (e’ képen szólván hóhéraikhoz, és üldözőikhez, a’ kik őket meg akarták tántorítani) ezen sütögető szövet- nekek , és tüzek, mellyekkel fenyegettek, tsak árnyékai a’ jövendőbéii élet kínjainak , és az örökre égő gehennának. Mi boldogoknak tartjuk magunkat, hogy ezen egynéhány szempillantásig tartó kínokkal , és sütögetéssel meg válthatjuk magunkat az öi ükké tartó pokolbéli tüztöl , és kínoktól , és ez által még érdemesek is leszünk az örökké való boldog- ságra.

5. lllyen ereje van a’ keresztény Reménységnek, ez meg enyhíti, és kellemetessé teszi a’ leg szörnyebb sanyaruságokat, azokat jóra, és isteni malasztra változtatván, melly reménység nélkül, mind ezen világi bajak és nyomoniságok tsak nyughatat- lansággal, gyötrelemmel, és szomorúsággal töltik meg lelkünket. — Akkor pedig, ha a’ szív meg fosztatik minden vigasztalástól, és ha keserűségeiben egyebet nem lat az isteni igazságnál, a’ maga vétkeinél, és ha semmit nem fog rajta a’reménységnek hathatós244

a) Job. 14. 13,