Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

ménységhez való állapotjok tekéntese nélkül vétetvén, nem egyebek szomorúé, és gyötrő eszközöknél; hanem azoknak gyümöltsét, és nagy jutáimat akarja Idvezitőnk, hogy méltán meg gondoljuk, és ez az igaz oka, a’ miért kivánja ö, hogy azokat ne tsak békességgel türjük, a’ nn t. i. egy igaz kereszténynek nem elég, hanem hogy örüljünk, és el ragadtatásig vigadjunk is, a’ mint a’ leg közelebb emlétett igéi az írásnak bizonyítják. — A’ szenvedésben a’ Sz. Próféták , Apostolok, és Mártíroknak seregéhez magat tsatolni, és a’ mi még véghetetle- nül meg betsülhetetlenebb, az Űr Jésus Kristusnak. a’ mennyei Atya egy szülött fiának, a’Próféták, Apostolok, és Mártírok Urának Istenének társaságába az által léphetni, ez valójában elegendő ok az örvendezésre , a’ feletébb való vigadozásra, és arra, hogy avval méltán ditsekedhessünk, mint hogy ezen szenvedéseiben való közös részesülés a’ leg drágább záloga a’ mi Urunk Jésus Kristusunk szeretetének, és leg nagyobb bizonyság tétele, és jele is annak, hogy mi ezen élet után nem külömben az örök di- tsöségben és boldogságban is a’Prófétákkal, Apostolokkal, és Mártírokkal, és magával az Űr Jésus Kristussal , a’ minden Szenteknek Idvezitö Istenével egyetemben, és közösen fogunk uralkodni. „Mert ha szenvedünk, együtt is országiunka).” „Remény- séginket az tévén erőssé , hogy tudván : a’ mint társak vagyunk a’ szenvedésben, úgy leszünk a’ vigasztalásban is b).” És ez az a’ fontos, ’s egyetlen egy dolog, melly méltó a’ jó kereszténynek örvendezésére , és ditsöségére , a’ többi mind meg nem érdemli az ö figyelmét, vallását, és keresztény nevével való ditsekedését.

4. Ditsekedjenek bár akár mint ezen föld királyainak gyermeki az ö felséges születéseknek fé342

a) Fái Timor, II. 2. 12. b) Kor. I. 1. 7,