Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
iS újabb nehézségeknél, a’ késértés mindég hatalmasabbá, és erőszakosabbá válik, utoljára elegendő ereje lévén arra , hogy az illyen lelket a’ jó útról egészen el - téritse , és nagyobb részét kötelességeinek vele meg felejtesse. 4. A’ mi szivünk természetesen és szükségképen boldogságra vágyódik. ,,A’ boldogságnak szeretető , Sz. Ágoston szerént: az ember minden tsele- kedeteinek indító oka,” innét, ha azt fel nem találja a’ keresztényi Jóságok gyakorlásában, tehát azt azokon kívül fogja keresni, és mind az, a’ mi nagy ellenkezéssel, és a’ szívnek nagy viszsza tetszésével tétetik, az embernek fáradságos, utálatos f és nem sokáig tartható. Innét, semmi sem veszedelmesebb, mintha az ember a’ késértetnek álnok mesterségei által magát akár melly szín alatt meg hagyja fosztattni a’ keresztényi vigasztalástól, és békességtől. Mert egy szerfelett való félelem, és bize- daímatlanság szinte olly ártalmas az ldvezségnek, mint a’ gonoszoknak a' lelki esméretjek’ halálos álmában való békességes nyugvások. vii. 5. Ezen késértés * noha igen veszedelmes még is közönséges. i. Ámbár ugyan nagyon veszedelmes ezen ke- sértés , az mindazáltal még is igen közönséges. Ez által szokta többnyire a’ Sátán ostromolni, és meg- hóditni az istenfélő embereket. „Melly igen s,okan vannak, úgymond Sz. Bernárd , a’ kik gyarlóságokra untalanúl függesztvén figyelmetességeket, meg- erötlenednek , és elnyomattatnak a’ szívnek tsügge- dése , és bátortalansága által. Az illyenek nem laknak a’ mindenhátór.ak oltalma, és a’ mennyei Felségnek gondviselése alatt, hanem magokba húzódván , a’ tulajdon nyomorúságokban , és bizodalmat- lanságokban emésztődnek; és tsak gyarlóságaikkal*
