Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
akkor is nyilván meg bizonyittatott, midőn még bűnösök és istentelenek voltunk a) Az ö szeretete nem indíttatik az általa szeretettnek szeretetve való méltó volta által, minthogy ö ingyen minden haszon- várás nélkül szeret , és az ö szeretetének nints egyéb izgatójá az ö tiszta irgalmasságánál. 4- A’teremtett állatoknak szeretete erőtlen, és szűkölködő, melly az általa szeretett tárgyakban valami jót képzel, és bennek magától semmi jót nem termeszthetvén, azokban keresi aztat, melly által valamennyire kipótolhassa a’ maga szükségét, és magának használhasson. Azonban, mivel az il- lyen szeretet tehetetlen, meg nem változtathatja a’ természetét, és tulajdonságait a’ szeretett tárgyaknak. — Ellenben az Istennek szeretete véghetet- lenül gazdag, és független az őteremtéseitől. Azért mondja Sz. Dávid „Én Istenem vagy te , mert javaim nélkül nem szükölködöl, b). A’ mi szeretetünk ötét boldogabbá nem teheti, ö a’maga valóságának , és tökélletességeinek véghetetlen bőségében találja tellyes és felséges boldogságát, melly se nem nevekedhetik, se el nem fogyhat, és meg sem kissebbülhet. Az Isten szeret bennünket tsu- pan azért, mert szei’etni akar, mert ő tiszta szeretet , mert ő maga a’ jóság, és irgalmasság. Más okát ne keressük az ő szeretetének. Az ó szeretete mindenható, ö nem tesz fel előre, az általa szeretett tárgyban valami jót, hanem azt maga velünk ■együtt eszközli bennünk ollyan mértekben, a’ miilyenben néki tetszik. 5. Hidjük tehát erősen , hogy az Isten maga a’ szeretet, és hogy ö szeretett bennünket elsőbben, nem tekintvén a’ mi roszszaságunkat, és méltatlanságunkat. Esmerjük meg , és hidjük Sz. Jánosnak tanitása szerént az Istennek hozzánk vonszó szere>4 a) Rom, 5. 6. 8« b) Zsolt. 15. 1.
