Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
.5 Jetét, és azonnal által hatja szivünket a’ hálada- losságnak, bizodalomnak, és a’ keresztényi szeretetnek érzékenysége. Ne álljunk ellent bizodal- munknak érzékenytelenségünhel , hanem inkább amazt szegezzük ez ellen. A’ Szívünknek keménysége kételteti velünk, hogy szerettetünk? azonban, tsak mi hidjük azt még is erősen, és bizonyára, nem leszünk se érzéketlen kemény szivüek, se hitetlenek. Leginkább pedig eltsüggedés nélkül fáradozzunk , azon minden emberben lappangva bokrosodé, és lassanként széllyel terjeszkedő Hitetlenség gyökereinek ki irtásában, mellyek a’ Sz. Hitet meg erötlenítik , és sikeretlenné teszik , a’ kér : Reménységnek foganatosságát elfojtják, és az Istenhez való- Szeretetnek halálos mérget termenek, melly tsak az által kap életre, és erőre, ha t. i. azt hiszszük ; hogy az Isten szeret bennünket, és hogy viszont tőlünk is akar szerettetni. Fontoljuk meg jól mennyire árthat az Istenhez viselendő szeretetünknek egy gyenge és félénk reménység, és hogy ezen szeretet bennünk nem nevekedhetik , ha az isteni szere- tetbe nem bizunk. Ne tekintsük reménységünknek nagy kárával, a’ keresztényi Reménységre megkívánt tulajdonságainknak tökélletlen állapotját, abban a’ bal vélekedésben , mintha már a’ természettől kellene arra tökélletes indulattal ösztönöztetni, és mintha az embernek hatalmában állhatna az Istent elsőben vaíamelly adományai a’ maga szeleteiére lekötelezni , és néki ollyas valamit fel áldozhatni, a’ mit az ember már még előbb nem vett volna az ö ingyen való jóságától. Mindenféle állapotunkban iparkodjunk magunkat meg erősíteni a' reménységben , minthogy tsak a’ reménység által nyerhetjük meg a’ szükséges gyors készséget a’ Jóságoknak gyakorlására, a’ melly egyik emberben tökéletesebb , mint a’ másikban, és távol légyen, hogy azon vélekedésnek helyt engedjünk : mintha a’ reménységet szükségképpen meg kellene előzni az illyen
