Wittmann József: Miért ellenzi az anyaszentegyház a vegyes házasságokat? : Egyházi beszédekben Viser után magyarosította Wittmann József (Pozsony, 1841) - 02.490
I. A’ sz. írás tanítása a’ vegyes házasságról
7 töbhé nem szólhatna. És tivoliivá minden gyűlő!— séget ’s hasztalan sértegetéseket, ki sértetlietik meg méltán? Azt szabadelmü korunkban katolikus hitszónokról csak senki fel nem teendi: hogy más felekezet elveit védje. Minden látszólagos ellenvetés tehát nein bír engemet a1 feltételeintőli elállásra'; miben azonfelól még nem kévéssé erősít meg azon gondolat: hogy olly fejedelem alattvalója vagyok, kinél a 1 lelkismeret szabadsága nem puszta holt szó; hanem életbe lépett, minden egyénnek sérthetlenü! megőrzött szentsége. Míg kedvesim ! a1 dologhoz fogunk, távol legyen tőlem keserves kitörésekkel valakit megsérteni. Feladatom: csak azt, mit ezen tárgyról az anyaszent- egyház szünet nélkül tanított, ’s hitt, nem annyira műszavaimmal, mint inkább eldönthetlen történet- beli bizonyítványokkal világos rendben előadni. Ha ollyanok találkoznak közöttetek, kik illy bizonyítványok felhozatala által, — főkép ha ezek tulajdon felekezetöktől kölcsönözvék, — megsértve érzik magokat; e’ bizonyossan nem a1 hitszónok hibája, hanem azoké, kik igy gondolkodtak és írtak. Tehát ne én reárn nehezteljetek, hanem önhitsorsositokra, és pedig vagy a’ régi korbeliekre, mivel mai nézeteitekkel ellenzenek; vagy a1 jelenkorbeliekre, mivel ezek eldődeik ösvényétől eltértek. Hogyha talán itt ott csípős szót ejtenék, emlékezzetek meg arról, hogy maga a' mennyei szelídség Jézus Krisztus is felit evült, midőn a’ sz. helyen iszonyatot láta. Hogy a’ tárgyhoz fogjak, mai beszédem következő kérdés körében forgand: hogy nyilatkozik a1 vegyes házasságokról I. az ó, II. az uj szövetségi sz. írás?
