Wittmann József: Miért ellenzi az anyaszentegyház a vegyes házasságokat? : Egyházi beszédekben Viser után magyarosította Wittmann József (Pozsony, 1841) - 02.490
I. A’ sz. írás tanítása a’ vegyes házasságról
Hogyha Krisztus Jézust negyven nap e's éjjel a’ pusztában bőjtőlni; szamariai hölggyeli beszélgetéskor Jákob kútjánál étel- ’s italról megfelejtkezni ; imádságban egész éjjeleket tölteni; az olajfák kertjében vért izzadni; üldözve, megvetve, lábbal tapodva, öklökkel ütve, ostorokkal sebesít- ve, tövissel koronázva, ’s végtére két gonosztevő között keresztre feszítve legkínosabb halált halni látjuk: úgy ezek előttünk fájdalmas ugyan, de nem szokatlan tünemények; mert isteni Megváltónk útja tövises ösvény, élete szenvedés oskola, és mennyei atyja kitanulhatlan végzéseinél fogva akaró azt, hogy egyszülött, öröktől nemzett fia a’ bűnös emberi nem megváltására a’ szenvedés poharát utolsó csepig ürítse ki. Neki kellett lenni azon véráldozUtnak sokért, mellyről a1 próféta jövendölt; neki kellett lenni minden alak ’s tekintet nélkülinek, megvetettnek, és utolsónak az emberek közt, fájdalmak emberének, ki a’ gyengeséget jól tapasztalta (\Jes. 53); vagy mint ugyan azon szellem más ajak által szól: neki kellett féregnek’s nem embernek, felei gyalázatának ’s nép megvetésének lenni ’s a. t. (22. Zsolt.) Ila azonban az, ki földi élete minden napjaiban csak szenvedések, sanyargatás, és önmegtagadás ösvényén lépdelt; ki a’ világnak ellenségesen 'ellenált, tőle futást, ellene pedig ellenességet hirdetett; — mint magának ellenmondva gyönyöreiben részt vesz, és egy menyegző zsibongósain ’s vigalmain l *