Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

mivel az első magyar századokban illyes föntartásról soha és sehol legkisebb említés sem tétetik. De tegyük föl, ez megtörtént, ’s a’ magyar koronának már akkor tulajdon, attól elidegenithetlen, következésképen utód- ról-utódra áthagyományozandó, ’s ekként némileg ál- ladalmi javai lettek volna: még mindig megoldásra várakozik a’ kérdés, ha valljon sz. királyaink ezen el- idegenilhetlen javakhoz nyultak-e, hogy az egyházat megadományozzák ?

Nem tekintve a’ nehézségeket, mellyekkel egy illy elsikkaszlás, az ország- és utódoknak tartozó súlyos felelősség’ tekintetéből, karöltve járt volna; nem tekintve a’ lehetőség’ hiányát, hogy egy illy elsik- kasztás ellen, föltéve annak valóságos közbejöttét, soha senki, sem az országnagyok, sem pedig a’ koronás utódok közül szavát ne emelte légyen: e’ fölött mind az adományozás’ tárgya, mind annak formája, mind az arra szolgáló, ’s oklevelekben kifejtett okok ollyanok, hogy azokat szemügyre véve, első pillanatra is, kiki meggyőződhetik, miszerint az egész adomány a’ fejedelmek’ saját tulajdonukból vétetett, ’s a’ magánadomány’ természetét, színét csak úgy viseli, mint a’ kath. hívek’ azon alapítványai, mellyeket ezek bizonyos szent és ajtatos czélokra, teszem minden évben, meghatározott napokon mondandó misékre, a’káptalanok, plébániák, kolostorok és más egyházi intézetek’ javára örökösen tettek, ’s mai nap is tesznek! így a’ pannonhegyi apátság’ oklevelében az adomány’okául az hozatik föl, hogy e’ monostort sz. István ,lelkének üdvéért ’s országának állandóságáért4 alapította; „mert,“ úgy mond, „ezen kolostor’ atyáinak imádságai által,... megerösittetlünk, megkoronáztattunk;... azon sajátságos segedelmet, mellyben szent Márton’ érdemei által, gyermekségemben részesültem, az utódok’ emlékeze8