Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429
lének átadni kívánván, fogadást teltem, ’stb.4‘ A’ pécs- váradi alapitó oklevélben olvassuk: „Minden hívek előtt, mind azok előtt, a’ kik most élnek, mind azok előtt, a' kik ezentúl élni fognak, tudva legyen, hogy mi az Isten’ segítségéből, lelkünk’ orvosságáért, országunk’ fönmaradásaért, az Isten’ anyjának Máriának és sz. Benedeknek tiszteletére, a’ Vashegy’ tövében klastromot építeni buzgólkodtunk.44 E’, nyilvánosan egyes, habár királyi méltóságú, embernek, magán aj- tatos szándokát lehellő indokolás még határozottabban jön elő a’ veszprémi apáczakolostor’ alapiló levelében, mellyben sz. István mondja, hogy azt „lelkének, hitvese- és fiainak üdvéért,’s egész Magyar- ország’ boldogságáért alapította.“ 2) Hasonló okoknál fogva ajándékozta meg a’ veszprémi püspökséget is négy várossal: „lelkünk’ üdvéért“, úgy mond,„éskirályi szabad elhatározásunkból.“ 3) Ezen, és minden más alapitó oklevelekben, nem csak nem tétetik soha semmi említés álladalmi vagy koronajavakról, mely- Iyekböl sz. István és egyéb sz. királyaink kisebb-na- gyobb mennyiségben, az egyház’ számára szántakat kihasították volna; de sőt inkább, mind alapitási nyíltan bevallott szándokuk, mind az előforduló nevezetek : ,a’ mi pusztáinkat4, ,a’ mi majorságunkat4, ,a’ mi adományainkból* (villam nostram, praedium nostrum, ex donativis nostris4,) csak azon egyet bizonyitják állandóul, hogy a’ mit adtak, saját magukéból adták. Mire Iíartwichnál egyenes bizonyságot is találunk; kinek tanuságtétele szerint: „sz. István alamisnát nem mások’ kárával vagy ragadományból, hanem tulajdon javaiból osztogatott. Hogy az Isten’ házát gazdaggá tegye, magát tagadta meg.44 (Sibi ipsi interdixit ha2) Katona, Hist. Crit. T. I. p. 169. 194. ®) Schmitth, Episc. Agrien. P. I. p. 16. ‘ 9