Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

nél fogva nálunk maradnia kellett; hogy akarhatják tehát jelen birtokállapotunkat visszaható foglalások által megháboritani ?

Most ámitók járják a’ kath. népet; de el ne ijedjünk. ,Debile principium melior fortuna sequetur.4 Lesz idő, midőn a’ kath. nép megértendi pásztorai’ szavát. Kérésünktől egyszer elültetvén ismételjük azt mindaddig , mig nem a’ házigazda ,etiam propter improbitatem nostram sürget4 és megadja mindazt, a’ mit követelünk, A’ természet nem ismer ugrást. Közszellemet pillanat alatt, ’s küzdés nélkül nem teremthetni. Az idő itt is sokat fog segitni. A’ tapasztalás megtanítja a’ kath. népet, mi van a’ dologban igaz’s mi nem. Mindenesetre a’ jó ügy melletti nemes kitartás, diadalmat eszközlend számunkra. Az nem lehet, hogy illy igazságos ügyben a’ félreértés soká tarthasson. A’ kath. petitio a’ kath. egyház’szabadsága-és függetlenségének kérdése. Ha ez elesik, az olly igen ünnepelt viszonosság’elve is megbukott; ’s nekünk egyházunk’ emancipatióját illetőleg alkalmasint hosszabb időre minden reményről le kell mondanunk. Hiszen épen a’ viszonosság volt azt, mellyre kilátásaink’ horgonyát fektettük. Papjaink a’ statustól fognak fizettetni, iskoláink a’ kormánytól függni, elöljáróink, befolyásunk nélkül neveztetni. Látni fogjuk ismét a’ kunyorálókat a’ministerek’előszobáiban; látni, mint fogják a’ gyalázatos delatiok a’ papságot becsületében, gyarlóságaiban ezután is compromittálni, ’s az eddiginél is keserűbb gúny, undokabb megvetés’ tárgyaivá tenni. Iskoláinkat, költségek’ hiányában bezárni kénytelenittetvén, gyermekeinket vagy a’ tanulástól, képezéstöl keilend elvonni, vagy olly tanítás’befolyásának kitenni, melly kebleikben a’ kath. érzelmeket, ha nem fojtandjá is el, mindeneseire érzékenyen meg- hütendi; mi ismét oda Yezetend, hogy ifjaink vagy min-