Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

35

fejedelmek, kiktől mégis a’ protestánsok nem egy alapítványt bírnak? És viszont, nem voltak-e nekünk szinte ajtatos híveink, kik tulajdon örökségüket hozták áldozatul egyházuk’ javára ? Ha minekünk azért vonnátok el alapítványainkat, mivel fejedelmek is tettek jót velünk, óh akkor ezen jótétemény ránk nézve kettős esapás volna; nem csak mivel ezen jótékonyság volt az, mellynél fogva híveink fölöslegesnek vélték a’ dotált egyháznak, még tovább is, áldozatot hozni, hanem, és még inkább, mivel épen ezen jótétemény használtatnék arra, hogy világi híveink’minden kegyes adománya is veszendőbe menjen.

A’ Protestantismus mint ifjabb testvér, a’ katho- licismus, mint idősebb testvérnek öröklött javaiban osztozni kíván. Már engedjék meg protestáns polgártársaink , mi őket vér szerint atyánkfiainak ismerjük és valljuk, de a’ protestantismust a’ katholicismus’testvéréül el nem ismerhetjük. Önök részéről ez, egy kis ügyvédi cselfogás. Milly kegyeletes lesz egyszerre az ember, ha osztozni kíván. Eddig mi az antikrisz- tusé, sötétség, önkény ’s Isten tudja minek nem, emberei voltunk.... De hagyva ezeket, a’ legújabb törvények’ XX. ez. 7-dik §-ának szelleme szerint a’ testvéri per’ ez agában igen könnyű lesz az eligazodás. Az idézett szakasz ugyanis rendeli, hogy „havalamelly község görög szertartásu lakosainak bár nagyobb része fogja jövendőben hitvallását megváltoztatni, — illy esetben a’ községi egyház44 (kétségkívül tehát a’ hozzátartozó birtok is) ,,a' hátramaradt lakosok’ birtokában hagyandó44 kijelentvén egyszersmind hogy: „ezen törvény’ elveinél fogva jelen állapotot visszahatólag foglalások állal háborittatni meg nem engedtetik.“ Már a° protestánsok a’ kaik. egyház’ kebeléből elváltak, a’ birtok tehát minálunk maradt, és e‘ törvény’ szellemé-