Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

tulajdon jószágát is ráadván.13) Zalánd püspök, a’ tatárok“ pusztítása után, saját jószágán, Tátika és Szánthó várakat építtetvén, e’ jószágokat holta után a’ veszprémi egyháznak hagyta; mellyek hogy örökségben kapott jószágok voltak, kitetszik IV. Béla királynak ez adományt megerösitő okleveléből; mellyben többi között mondalik, hogy az adományozás megtörtént, „praesentibus duobus fratribus suis, sed per omnia assen- tienlibus.“ u) Ugyanez áll Cyríák zágrábi prépostra nézve is; ki szinte, mikép az oklevélben mondatik, testvéreinek megegyezésével, több jószágokat a’ zágrábi káptalannak ajándékozott. És így tovább. Kérdem már most, ha valljon az ez utón, világiak-és egyháziaktól, saját örökségökből hagyományozott, vagy az egyháziak által családi jövedelmeik után szerzett, és később az egyháznak engedvényezett javakat is hajlandók, vagy elég szemtelenek lesznek-e a’ kath. egyház1 ellenei, álladalmi javakul kiadni? Én nem hiszem, hogy azt egyenesen merjék. A’ történeti igazság itt olly világos, és olíy szembeszökő, miszerint erkölcsileg lehetetlen föltennem, hogy létezzék ember, eléggé elvetemedett, ki ezt tudva és látva, mégis, különbség nélkül, minden papi birtokot álladalmi birtokul nyilvánítani, ha már Istenre nem is, legalább a’ kül— becsületre gondolva, ne irtózzék!... Azonban a’ rossz akarat, irigység, kajánság, a’ ,desperatarum causarum4 ezen elmés ügyvédei, itt sem szűkölködnek kifogás nélkül. Mondják ugyanis, hogy már most nem tudhatni mit adott a’ status, mit a’ kath. hívek; mit szereztek a’ papok a’ már meglevő fejedelmi, mit pedig saját örökös javaiknak jövedelmeiből; következőleg az ál- ladalom nem károsittathalván, az összes egyházi va13) Koller, Hist. Ep. Quinqu. T. II. p. 46. u) Egyházi értek.

1821. III. kot. 181. 1.

13