Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

gyón ugyanazon egy természetűnek,tudnillik álladalmi birtoknak, lenne átalában tekintendő. Ámde az említett nehézségből, ha azt mégis ollyannak vehetnök, én épen az ellenkezőt, nevezetesen azt következtetném, hogy: miután nem tudhatni már most egész bizonyossággal, mit adtak az egyháznak a’ fejedelmek, és mit a’ hívek, mit szereztek az egyháziak saját, és mit a’ már meglevő, s fejedelmek által adományozott javakból: nehogy az álladalom ollyasmit tulajdonítson magának el, a’ mi nem az övé, következésképen az igazságtalan elfoglalás’, a’ polgári társaságban egyik legnagyobbnak tekintendő bűnével magát beszennyezze (az orzás egyaránt gyalázatos vétek maradván, akár egyesek, akár pedig egész testületek kövessék azt el): az egyházi javakhoz még azon esetre sem nyúlhat, ha, föltéve, de meg nem engedve, egyes adományok az álladalom’ javaiból kerültek volna is ki. Inkább maradjon ki- lenczvenkilencz gonosz büntetlenül,mintsem hogy egyet- len-egy ártatlan, igazságtalanul bűnhődjék. Inkább adok 99 gaz és méltatlan koldusnak alamisnát, mintsem hogy egyetlen-egy arra érdemes ügyefogyottat is vigasztalás nélkül, sőt inegszomoritva elbocsássak. Ezek philantropicus maximák, mellyekre nézve úgy hiszem, az egyházi javak ellen törő és testvériséget hangoztató nemzedéknek csak nincs kifogása. És mégis azokból egyenesen következik, hogy inkább maradjon 99 álladalmi, attól az egyháznak örökösen ajándékozott birtok, mellyre magánosok különben sem táplálhatnak igényt, az egyház’ kezében, semmint az ö el- idegenithetlen és szent sajátjából, melly az álladalomé soha sem volt, az ajtatos adakozók’ kegyes szándékának erőszakos kiforgatásával, csak egyetlen-egy fillért is elidegenitsek. — De tegyük föl azt is, hogy a’ papi hozzászerzéseket csakugyan a’ szent királyaink adta

14