Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
35 ja, meg próbálván állhatatosságukat, választott élet pályájokra nézve; valamint szükséges és elegendő la- nultságukat is hivataluk kellő, és méltó viselésére. Ha többször emlékezteti őket a papi status nyommasztó terheire. Ha szabadságot ad nékik a fölszentelés előtti vég perczekben is szándékukat megváltoztatni. Ha ezen változtatásért semmi, több éveken át tett nevelési költségek kárpótlását sem követeli. Ha tapasztalván egy, vagy más növendék vétkét, és a papi jellemet szenye- zö kicsapongásait, a világi hiúságok után túlzó kapkodásait ; tanácsosnak tartja azt a papjelöltek sorából kitörölni, és a világiak élet pályájára visszabocsátni; lehet e akkor azt mondani: hogy a nőtlenség, mellyre magát a papjelölt önként fölajánlja „kényszerítő törvény“ legyen? Nem! és az illyen eljárásban mindent inkább lehet képzelni, mint „kényszerítő törvényt.“ Vagy talán az mondatik: hogy késübb bánta meg status választását; de ekkor kit okozhat mást igazságosan , mint önmagát; hogy hajlamait jól meg nem vizsgálta, az állapot választásában könyelmü volt, és olly status karjai közé veié magát, mellynek terheit elviselni nem képes. Hiszen az anyaszentegyház a felszentelendő papokra nézve olly élet kort határozott, mellyben ki ki magával könnyen tisztába jöhet. Azután hány olly állapot van a polgári társaságban is , különösben a házassági állapot, mellyben a választást idöfoly tával igen sokan megbánják; és még is türniök kell, mert önként tették a választást. Hogy pedig a papi nőtlenség „egész általánosságban az alpapság legnagyobb ellenkezése daczára hozatott be“ talán úgy érti P. A ur: hogy találkoztak némellyek az alpapságból kik a nőtlenség behozatalát ellenzettéit; mint korunkban is találtatnak néhányan, kik a papi nőtlenséget eltörülni szerelnék ? De azért valamint ezt az alpapság nagyobb részének nem tulajdoníthatni; úgy amazt sem lehet az alpapság legnagyobb ellenkezetének daczára behozottnak nyüvánitni; számosán, és igen számosán találkozván az egyháziak közül.
