Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
30 kik a papi nőtlenséget, mint az anyaszentegvház egyik legiidvösb intézvényét magasztalták, és megalapítását, s állandó fentarlását, szív, és leiekből óhajtották. Továbbá: a középkori szomorú időszaknak róvja föl P. A. ur hogy „a püspökök szabad választási joga a papság, és nép kezéből kiragad I at olt.4,4 Ez fájdalom! igaz és vérző szívvel emlékezünk vissza azon e tárgyra nézve valóban szomorú időszakra, mellyben az egy ház ősinstilutioi korláloztatván, sött néhol eltiportat- ván, olly szomorú helyhezetben tétetett az egyház a világi hatalom állal; hogy nem csak külviszonyainak, de belrendelkezésének is érdekében, a világi hatalomtól függni kéntelenilelvén, még fő kormányzóinak szabad választásától is megúsztatott. És ezen sajgó seb, melly ejletett az anyaszenlegyház testén, minden lelkes tagnak méltó szív fájdalmat okozott s mellynek eredetét biztosan lehet a középkorra határozni. — De a mi édes magyar hazánkat illeti hálásan kell megismerni, hogy illy erőszakolt visszaélést egyházunkon a világi föhata- lom nem gyakorlott. És ha bár egyház fő kormányzóink a püspökök, királyi kinevezéstől függnekis; de ezen kinevezési jogot nem maguk maguknak tulajdonították az egyház fölött absolutismusi vágytól öszlönöztelve, hanem az egyház ajándékozta meg vele bála bizonyságául. Mert miután első szent királyunk István páratlan apostoli huzgósággal terjesztette magyar országban a kalhol. hitet, és ennek fentarlására püspökségeket alapított, kolostorokat épített, és javadalmazott; ezen apostoli munkásságának megtiszteltetéséül nyerte a római szentszéktől, a királyi koronával együtt, az általa alapitolt egyházak körüli pártfogói jogot, a mint ezeket bőven előadja Verbőczi a H. K. 1. r. 11. czim. Azonban ha bár éllek is a magyar királyok a püspököket kinevező joggal; engedtek még is mindenkor az egyháznak a püspökök választására bizonyos befolyást, több fő hivatalokat viselvén püspökeink a királyok oldilai mellett; melly állásukban a püspökök választásában is kellő befolyást
