Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

a coelibatus törvényét az egyházi hivatalnokokra nézve, — de nem adták ki, csak tanácsolták a’ házasságtól! tartózkodást, mert tudták, hogy az egy- ház’ java ezt kívánja. — Egyébiránt egyéni jogsértésnek csak annyiban lehet, a’ coelibatus törve* nyét mondani, a’mennyiben más jogsértésen épül,— ugyan is: olly szabadságról való lemondás, melly még (mert erről halála órájáig senki tökéletesen bizonyos nem lehet) a’ veszélyezett üdxösségnek Isten kegyelmével megmentője lehet, mindenkire nézve morális lehetetlenség, — *s ki erről még is lemond, önmaga ellen követ el erkölcsi]értelmű jogsértést; — a* mennyiben pedig a* coelibatus törvénye ezen lemondáson , következőleg jogsértésen épül, — mivel aZ épület nem lehet jobb az alapjánál, — ezen értelemben maga is egyéni jogsértés.

Az e’ pontban eddig mondottakat a’ keleti egyháznak á' felszentelt papok iránti eljárására is az illető értelemben alkalmazni kell; — következetlenségnek tartom: hogy a’ felszentelés előtt házasságban élt egyéneknek megengedtetik , abban élhetni a’ felszentelés után is, — és ar már felszentelitek, ha ezután házasságra lépnek , a' hivataloskodástól még is eltiltatnak, mintha az elsőbbek tökéletesebbek lennének az utóbbiaknál , — és mintha a’ felszentelt papban a' házasságra lépni kívánás vétkes incontinentiá- hak jele lenne; — sőt épen szigorú lelkiösmérétes- ségnek jelét látom abban: hogy magát az esés éllen eléggé erősnek nem érezvén, lisztes házasság által akarja biztosítani üdvösségét; megvallom: sokkal evangeliumszerübbnek, és az egyházra hasznosabbnak tartanám azon gyakorlatot: bogy ollyanok leginkább szenteltetnének fel, kik a‘ teljes megtartóztatásra