Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
64 séf, hirdetését, terjesztését, és annak értelme, és szelleme szerént az egyes esetekben való intézkedést, nem pedig uj törvénynek hozatalát bízta. — Ne is mondja senki: hogy e’ törvény nem sérti senkinek egyéni szabadságát, mert senki sem kényszerittetik az egyházi rendnek felvételére, és igy a'coelibatus törvényének elvállalására: — mert itt nem annyira egyéni jogoknak sértéséről, mint inkább az egyháznak javáról, és arról: vallyon az illy törvénynek hozatalával az illetők nem mentek e’ megbízatásuknak, hatalmuknak körén túl? — kell a' szónok lenni; — mert igaz ugyan, és nagyon is természetes: hogy minden társulatnak jogában, és érdekében fekszik meghatározni a’ qualilicatiót mind a’ köz rendi! tagságra, mind pedig annál inkább a’ tisztviselőségre nézve saját kebelében; — csak hogy a' Jézus egyházában ezt maga az ür Jézus, és az ő nyomán magok az apostolok eselekedfék , — a’ szent tanban jártasságot, és erkölcsi jámborságot, — következőleg a’ tisztaság erényét is, — és pedig n' ki megfoghatja, a1 teljes megtartóztatást, — de legalább a’ házasság- hani (melly magában az emberre soha sem vonhatott szenyet, — az uj frigyben pedig, hol Jézus azt szentségi méltóságra emelte , annál kevesebbé) tisztaságot tevén az egyházi hivatal' méltó viselhelésének nélkülözhetetlen feltételéül; — ki többet követel, ki az egyházi hivatal viselhetésének nélkülözhetetlen feltételéül többet tűz ki, — az hatalmának, megbízatásának körén túl lépett, az, az egyháznak jó szolgálatot nem tett, sőt ártott, mert hiszem, Jézus, és az apostolok csak jobban tudhatták, és tudták: mi szolgálhat az egyháznak valódi javára, e's azt biznn- nyám fel is használták volna, ők magok kiadták volna
