Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

f>2

ki vilii kegyelmével a* lehető emberi tökéletesség példányivá lehetünk, Isten kegyelme nélkül pedig jót még gondolni sem vagyunk képesek : „Non quod sufr íicientes simus cogitare aliquid a nobis, quasi ex nobis, sed sufficientia nostra ex Deo est.“ „Nem hogy elégségesek lennénk gondolni magunktól, mintha magunkból, — hanem a'mi elegendóségiink az Istentől van,“ mondja sz. Pál a‘ Kor. irt 2dik lev. 3. r; 5* v„ — ezen, az üdvösségre elkerülhetetlenül szükséged kegyelmet pedig Isten senkitől, ki azt tőle kéri, és azzal élni kíván, meg nem tagadja* — a' rendkívülire pedig nem mindenki számolhat, „habentes donationes secundum gratiam , quae data est nobis, differentes“ *,birván ajándékokkal a' kegyelem szerént, melly nekünk adatott, külömbözőkkel*“ sz. Pál a’Rómaiak. 12. r. 6 v. — erőltetni tehát nem lehet a’ dolgot, minden erőszak valamint ar physicai, úgy a* morális világban is megbosszulja magát; — ne is hozza fel az ellenkezőnek támogatására senki üdvözítőnk ama szavait Máté 1h r. 12. v.: ,,A’ menyország erőszakot szenved, és az erőszakoskodók ragadják meg aztmert ennek azon értelme van, hogy t. i. természeti romlottságunknál fogvást valahányszor jót cselekedni, a’ rosztól pedig tartózkodni akarunk, erőt kell magunkon vennünk, következőleg: hogy az üdvösségnek eszközle'se önmegtagadásba, önmagán való erőszak tételbe szokott kerülni, az evangélium' tanácsainak követése nélkül is.

Az eddig mondottakból is tefiát kitetszhetik a’ papi nőtelenség törvényének, — az evangéliumi tanácsot az egyháziakra nézve parancsolattá átalakító-