Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
59 mit a’ papi nőtelenség törvényének védelmezői a’ melled felszoktak hozni. Mindenekelőtt azon őszinte vallomást kell ten- nem: hogy a’ mennyiben az erkölesi tökéletesedésnek utján való haladásra mindnyájan hivatva, sőt kötelezve vagyunk, — haladasra a tökéletesség ama ideálja felé, melly maga az úr Jézus, — ezen ut pedig az önmegtagadásnak útja: — azok tehát, kik a; népnek tanítóivá, lelkivezéreivé, az úr Jézus helytartójává, az üdvözítőnek helyét e7 világon pótoló egyház7 sáfáraivá, — Isten kegyelmeinek kiosztásában eszközökké választattak, a’ mennyire lehet, az Öumeglagadásban példányképekül szolgálni erkölcsileg köteleztetnek, úgy: hogy ha valakit, bizonnyára őket illetik leginkább az üdvözítőnek, — és az ő nyomán szent Pálnak a’ magasabb tökéletességet tárgyazó tanácsai, — mert ő nekik kell lenniök a’ föld savának, — nekik a7 világon fénylő világosságnak, — nekik az erkölcsi tökéle»esség, és igy az önmegtagadás dolgában a’ többi népnél magasabban állaniok kell, hogy az általuk hirdetett evangélium szellemének, — mennyire embertől kitelik, — képviselőji legyenek, hogy ő bennök, mint tükörben lássák az emberek nem csak mit tenniök , mit pedig elkerülniük szükséges: hogy a7 keresztényi nevet megérdemeljék, de egyszersmind: min kell törekedniük, hogy napról papra közelebb jussanak az erkölcsi tökéletesség ideáljához Jézushoz ; — következőleg a7 magassabb erkölcsi tökéletesség elérése végett a7 nős életnek örömeitől tartózkodást ez értelemben kárhoztatni annyit tenne: mint Jézusnak, és evangéliumának szelleme
