Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
60 felett a' pálczát eltörni; — sőt legkivánalosabbnak lehet tartani: vajha az egyháznak minden szolgája Jézus értelmében gyűlölné saját énjét annyira, hogy Jézusért, és a’ hívek’ üdvéért mindent elszenvedni, mindent nélkülözni; hogy az igazságnak , és szeretetnek inarfyrjává lenni mindenkor kész légyen. Azonban valamint az indoknak, melly az egyház szólgájit az önmegtagadásban, Krisztus követésében hősileg példásokká teheti, az Isten, és felebarát iránti szerétéiből, — úgy a’ kivitelben tényező oknak épen nem, az akarati szabadságot külsőleg korlátozó, vagy épen megsemmisitő törvényből, — hanem egyedül csak a Krisztus religiójának — (mellynek a szabadság lételeme) — benső , — az egyénekre a’ kiilqm- böző mértékű isteni kegyelem által külömbözőleg kiható erejéből számlázottnak kell lenni; mert hogy valaki valamiben példás lehessen, szükséges: hogy az ellenkezőt tehetni mindég tehetségében áljon; egyébiránt is Krisztus" religiója a’ józan szabadságnak reli- giója, melly senkinek, de senkinek szabadságát külsőleg meg nem akarja kötni nagyobban, mint a’ mennyire embernek erkölcsi méltósága okvetetlen megkívánja; — a’ ki többet bizik saját erejében, ám mérkőzzék meg azzal! — Isten kegyelmével sokat.— sz. Pál értelmében mindent tehet az ember, de joga senkinek , még ő neki magának sincsen ön maga elől elzárni a’ menekvési utat, azon esetben használandót, hahogy ereje a" szükségesnél többet meg nem bírná, Istennek pedig a" többnek megbirására szükséges rend- kivüli kegyelmét nem nyerné, mert Isten ugyan mindenkinek , ki «azt tőle kéri, és avval élni kíván , annyi kegyelmet nyújt, mennyi az üdvösségnek elnyelésére okvetellenül szükséges: de magassabb tökéletes
