Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

33

ölig illethető szertartásokkal magokat tisztelletni, —- hanem e’ felett az egyházban olly intézeteket állítani, olly intézkedéseket tenni jónak látták, mellyek az említett czél elérésére igen is, de az egyház valódi szent czéljainak eszközlésére legkevesebbé voltak alkalmatosak annyira: hogy a’ mór annyi vissza éléseket, annyi botrányokat, mellyek a’ legfőbb papnak udvarából kifolyva, az egész kereszténységet elárasztották, megnőtt hivek között átalányossá kezdett lenni az egyház rcformátiójának fejében, és tagjaiban kivánata, melly azonban valódi teljesülést tísak akkor érend, midőn az egyháznagyok részéről a’ kedvelt bálványtól, a’ világi uraságtól* és hatalomtól való elválás megfog történni; mert hasztalanul szaggatod le a’ rósz növénynek leveleit, sőt hasztalan mettszed le annak a’ szárát is, mig gyökerestől ki nem irtod, újra ki fog sarjadzani mindég;

9.

De a’ rossznak irtóztatóságát, melly az egyházi hivatalnokoknak világi hatalmából, uraságából az emberiségre áradott* azon obtutusból vehetjük ki legjobban, hogy t. i.: a' keresztény nép épen azoktól látta, tapasztalta megtagadtál ni az életben az evangélium legszentebb elveit, kik annak hirdetésére Istentől felvoltak hatalmazva.

Az ur Jézus ugyan directe nem polgári ország’* alkotmány’, vagy kormányrendszer’ megalakítása végett jött e’ világra, sőt a’ nélkül: hogy az akkor létezett kormányrendszereknek helyességéről* vagy helytelenségéről különösön disserálgatott volna, a’ polgári elöljárók iránti engedelmességet, mennyiben ez az Isten akaratjával nein ellenkezik, maga is, és apostolai által is parancsolta, sőt saját példájával is megerősítette; — azonban az ő tanjának az a’ rendeltetése ?

3

ii