Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
32 S. A’ ki a* világi fénynek, gazdagságnak, uraságnak, hatalomnak természetét figyelembe veszi, nem fog csodálkozni: ha a’ világi uraságra vergődött egyházfőnökök, főpapok a’ világi urasággal járó hibákat az egyházba is hozták, és a’ világi uraság fentartásárU szükséges eszközöket az egyházban is használták; —- nem fog csudálkozni: ha az aristocrata főpapoknak legtöbbjei az evangéliumi szelidséget nagy úri nyerseséggel , — az alázatosságot aristocrata gőggel, az apostoli buzgóságot hivalkodással, hanyagsággal, — az apostoli szilárdságot önkényeskedéssel cserélték fel még azok irányában is, kik munkatársakul adattak hozzájuk, és kiket a’ szent apostoli fegyelem, és evangéliumi szeretet kötele által egészen magokhoz csatolni lett volna feladatuk, és kötelességük ; — miért is a' kiket már a’ polgári rang a’ főpásztoroktól megkii- lömböztetett, — azokat az illoyalis, evangeliuinsze- riitlen, épen nem apostoli szellemit bánásmód főpásztoraiktól annyira elidegenitetlék : hogy sokan közülök fonák felfogásból a’ főpajti túláradó hatalomnak az egyház körében olly eszközükkeli korlátozásáról tervezgetnének: minőkkel a* népek fejedelmeiknek önkényét korlátozni akarnák, mintha az egyházi kormányt egy rámára lehetne huzni a* világival, — és mintha annak istenalkotta rendszerén akként lehetne változást tenni, mint az emberi agy szülte polgárzatin. Magok az alázatosság nagy mesterének Jézusnak e' földön helytartóji, és a* szegény' egyszerű halásznak Péternek utódi a‘ római pápák nagy úri hatalmok, és tekintélyük támogatására nem csak fényes nagyszerű udvart magok körűi alakítani, — nem csak embert
