Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

vetkeztek; — azonban mivel a’ homályos sejtelmek, és érzelmek az embereket sem az Istenség’ méltó jmádásának módjára, sem az örök üdvösségre vezető szükséges eszközöknek megösmérésére, és használására tanitani, és vezérelni képesek nem valának, az istenségnek magának tetszett nyilatkozni, — igazságinak, és kegyelminek tárházát az emberek’ számára megnyitni, és ezeknek, az istenség által egyszer közvetlenül kö/.lötteknek szünetlenül közvetőleg az embe- rekkeli közlése végett minden emberek előtt megnyitóit társadalmat alapítani; — ez szenteli meg a’ csa? ládi \ iszonyokat, —a’ polgári törvényeknek, ha azok az isteniekkel nem ellenkeznek, ez ad tekintélyt, és erőt; — ez adja a’ tetteknek a’ nemes irányt, ez adja pz önzés legyőzésére a’ legnemesebb ösztönt, — a társadalmi terheknek elviselésére ez nynjt elegendő kedvet; — szóval: a’ két más társadalmaknak fen- tartó erőt ezen harmadik nynjt.

Kitűnik mindezekből, hogy a’ háromféle társadalmak, bár közelebbi czéljaikat tekintve, egymástól kiilömböznek, de mivel utolsó czéljuk egy, az emberek boldogitása t. i. azért tehát, egymással a’ legszorosabb viszonyban, kapcsolatban léteznek; — a polgár- zati biztosítója a’ családinak, az egyházi pedig szentesitője, és fentartója az elóbbeni kettőnek.

Ebből pedig ismét az következik: hogy hát ezek együtt közremunkálásra hivatvák akként: hogy 1ör mindenki átaljában mint a’ háromféle társadalomnak tagja, mind a’ három viszonyaiból reá háromló kötelességeket tellyesittse. — 11a ez mindenkire nézve

áll, hogy még nagyobb fontossággal áll azokra, kik a’ többi társadalmaknak szentesítésére, és fentartására -ivatott egyházban elöljárókká rendeltettek, világos; —