Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
12 hogy 2or senki két olly külömböző társadalmi elöljáróságot magára ne válaljon, mellyeknek kötelességeik egy személyben öszpontositva a’ társadalmak utolsó czéljának, a’ közboldogságnak rovására nehezen, vagy épen nem is teljesíthetők. Vizsgáljuk csak mellyek ezen elöljáróságok? A’ családi elöljáróságnak kötelességei olly közönségesek, hogy ritka ember nincs hivatva azok viselésére, és olly természetűek: hogy azokkal akár a’ pol- gárzati, akár az egyházi elöljáróság kötelességei ösz- veférnek, mert maga a’ természet ezt úgy elintézte, és csak rendes számításba nem jöhető rendkívüli kör- nyiilmények tehetik ezeknek együtt való teljesítését kevésbé lehetségessé; — mert rendesen, mit akadályoztatja a’ családapát gyermekeinek nevelésében, családjának táplálásában, ápolásában az: hogy kitünőbb erélyénél fogvást gondjait mások’ személyeinek, és vagyonainak biztosítására a’ polgárzati jóllétnek kitűnő eréllyel eszközlésére is fordítja; — hisz, midőn ezt teszi, őrzi, és boldogítja saját családját is; — rendesen mit akadályoztatja a’ családapát gyermekeinek nevelésében, családjának ápolásában, táplálásában az: hogy kitünőbb erélyénél fogvást az Isten igéjének hirdetésével, kegyszerek osztogatásával s. a. t. megvan bizva? — hisz, midőn e’ megbízatásának eleget tesz, az üdvösség’ útjára vezérli saját családjának tagjait is, — Az legyen itt tehát a’ kérdés: ha valljon a’ polgári, és egyházi elöljáróság kötelességeinek egy személyben öszpontositása czélszerü e’ a’ közboldogság’ eszközlésére ? Felelet: Nem! Mert lör nincs olly csekély körű egyházi hivatal, mellyel olly felelősség, és olly terhek nem lennének
