Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

4

légyen miilyennek lennie kell. Egyedül csak az ember az , ki a' természettől vett tulajdonságain és tehetségein kivűl még tulajdon igyekezete és munkássága által is köteles élte’ tökélletesítésére törekedni. Mivel ő benne nem az a' minden más állatokban rendesen meglévő állati ösztön : hanem egy szabad akarattal bíró, 's szüntelen többre és nagyobbra törekedő nemes lélek munkálkodik. — Az állatok, nemeik' tulajdonai szerént bizonyos meghatározott időre az ő természeti ösztönjüknek vakon követésinél fogva is csalhatatlanul czéljokat érik: de az emberek, nemi lu- lajdonságjoknak csak magcsíráival , és igen gy áva tehetetlen testei jővén ez életre, tehetségeiket csak a' természetben apró- donként szerezhető isméretek, tapasztalások és szorgalmas tanulások által fejthe- tik-ki magokban; igen sok idő alatt és csak annyiban hásználhatják, mennyiben igyekezetét fordítanak reá. — Az állatok minden nékiek szükséges dolgokat magok előtt feltalálnak: de az emberek azokhoz, csak okosságjoknál és munkás igyekezetjeknél fogva juthatnak. — Amazok az ő természettől nyert tehetségökön túl és felebb