Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

5

nem mehetnek, mégha csecsemőkoroktól fogva emberi kéz alá kerülnek, és mesterséges erőltetéseknél fogva némelly természetük ellen való fordulásokra vagy egyéb szokásokra magtan Utalhatnak is ; többek nem lehetnek mint a' mik : de az emberek mindég jobban - jobban öregbíthetik értelmüket, és nagyobb - nagyobb tökéletesedésre juthatnak; úgy hogy gyermek korokban nem tudhatnak annyit mintifjú- ságjokban, ifjúságjokban mint ember korokban , és még a vénségneir is vágynak mérték sorai. Egy szóval a'mint szívok és lelkűk' ki mivel tetősén él fogva az értelem országába eljutni igyekeznek, 's életűk' czéljának megfelelhetésére magokat elkészíthetik : egyenesen tőlök fiigg hogy lépéseiket a' rózsás vagy tövises útra intézzék 's magokat egészen az Istenségig fel emeljék vagy pedig az oktalan állatokhoz le alatsonyitsák. Mert az ő dicső leikökben elrejtett nemes tehetségeknél fogva, a' midőn gondolkodni, okoskodni és ítélni tudnak: már egészen akalmatosokká lettek a'ra, hogy a' külső és belső természetben egy formán feltaláltató jó és rósz között igazi belátással külömbséget tehes-