Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

érdem szerént fő hfvataltíkra lépni igen dicsőséges állapot ; de csak úgy , ha a' szív mindenkor nemes Ösztöntől ingerel- tetik, 's a' czél, nem a' személyes fitogta- tás’; hanem a' köz jó előmozdítása’ tekintetéből van véve. Mert minthogy a’ társasági életben szükséges rendnek, egyedül csak a' külömbféle hivatalok és tisztségek által lehet feltartatnia , ’s így a' közönség' boldogtalan állapotja is egyenesen az azokra alkalmaztatott személyek' jó vagy rósz tulajdonságjoktól függenek : már nem is lehet a'nál szebb dolog, mint mikor eggyes személyek , az ő közjóra törekedő nemes munkálkodássoknál fogva sok ezer másoknak javokat előmozdíthatják, 's magokat emberiség' jóltévőjének nyilvánság- gal kimutathatják. Ugyan mi is adhatna embernek az illy Isteni gyönyörűségetérez- tető jó cselekedetnél boldogítóbb megelégedést : mintha földi erejét 's hatalmát ön boldogításával másokra is egyenlő mértékben széjtoszlathatja ? A' mint e'nek az Ámérikai szabad Társaságokban legközelebb élt 's ritka tulajdonságokkal díszes- kedett Franklin , Vasington , és a' még most is élő Bolivár Simon a' magok rit-