Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

52

kát és hódolásokat, éltök boldogsága talp- kövéül sohase nézzék. Mert még akkor is, midőn a' kisebbek egy vagy más bajaikban csaknem hason mászva hízelkednek, 's Khínai alázatossággal főt hajtanak; leljenek csak módot és alkalmatosságot, minélfogva imádott Főjüknek ártalmára lehessenek: azonnal ezrenként tódúlnak öszve, ’s még mesterséges fogásokhoz is nyúlnak, hogy megbuktathassák 's a'nál fogva tőlök megszabadulhassanak. Ne higy- je azt senki, hogy még a'legfőbb méltóságú 's rangú nagyok is le nem volnának kétszeresen kötelezve, és hogy ugyan azoktól, a’ kiknek ők igen sokkal is felettek vágynak , szinte függésben ne légyenek. Nints olly fő, kinek főbbje nem volna; ha különben nem is , legalább az egész társaság és a’ tövények mindenesetre hatalmok alatt tartják akár melly eggyes személy' főmél- toságát is. E’nélfogva akármelly nagyran- gúak’ viseltdolgaira is , nem csak az ő felébb valóik ; hanem még az alattok való kisebbek is szinte szorosan felügyelnek, 's minden lépéseiket szemmel tartják és rostálgatják; a' hol pedig az ő cselekedeteikben csak legkisebb hibát fedezhetnek