Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416
53 is fel: már tízszeres nagyítással adják-elő, igen gyakran pedig még nyilván való jó tetteiket is értetlenségből bűnnek magyarázzák. Történjen azonban hivataloktól megválássok, bárba azt minden különös ok nélkül, csupán unatkozottságból tették légyen is le : már azonnal köz megvetésre teszik-ki magokat, 's beesők’ csorbulását, kivált a' köznép előtt még ártatlanságjok' esetében sem kerűlhetik-el. Mind ezenkívül pedig ha igazán és pontosan megakarnak kötelességöknek felelni, szakadatlan foglalatosságjoktól olly annyira elvonattatnak ; hogy alig marad csak annyi idejük is, mellyben az övéikkel egy kis boldogsághoz tartozó tiszta örömet érezhetnek. Már pedig az élet, valódi érdem’, tiszta értelem’, csendes nyugalom és szabadság' híjánosságával épen olly unalmas : mint a' hoszszas utazás vendégfogadó nélkül; és olly szenvedhetetlen, mint a’ terhes munkásság, érdemlett jutalom nélkül. Épen ezen oknálfogva tapasztalhatni azt a' külömbféle társaságokban , hogy nagy részint a' legjelesebb elméjű 's legnemesebb tulajdonságokkal di- szeskedő Férj fiák, a'midőn éltöket oko-